Dr. Paul Josef Nardini                           
                                                               életének és működésének állomáshelyei                                                                                                                                                                                                                
      

          1821 július 25-én született Paul Josef Lichtenberger Germersheim városában, mint házasságon kívüli gyermek. Édesapja osztrák katonatiszt, elhagyta az anyját, Margaretát, már a gyermek születése előtt.
1823-ban egy nagynéni vette magához a 2 éves gyermeket. Nevelőapja után kapta a Nardini nevet.
1834 Tehetségére való tekintettel Paul Josef latin iskolába járt Germersheimban, majd négy évvel később a speyeri gimnázium diákja volt.
1846 Filozófiai és teológiai tanulmányai végeztével, megszerezte a doktorátust a Ludwig-Maximilian egyetemen Münchenben.
1846 augusztus 22-én Nikolaus von Weis, speyeri püspök, pappá szenteli; augusztus 24-én frankenthali káplánná nevezi ki, és december 1-én a speyeri püspöki szemináriumba hívja prefektusnak.

1850-ben helyettes plébánosnak nevezik ki Geinsheimban.
1851-ben Pirmasens-i plébánosnak nevezik ki, majd belép Szent Ferenc Harmadik Rendjébe, és a Ferenc nevet veszi fel. A várost gazdasági nyomor és elszegényedés uralja, amely mindenek előtt egy erkölcsi romlottságban vált észrevehetővé. Nardini igyekezett utat és módot keresni, ezen nyomor gyökereinek a kiirtására. Célként tűzte ki, hogy felebarátait, a földi élet legkiszolgáltatottabb szakaszaiban, a gyermekkorban és az öregkorban segítse.
Mélyen meg volt győződve arról, hogy a mélyen lesüllyedt szegény nép felemelésére, az evangélium sürgős hirdetése szükséges, de nemcsak szavakkal, hanem legfőképpen, a tevékeny hit és az önfeláldozó szeretet gyakorlásával kell ezt végrehajtani.
1854 karácsonyán arra az elhatározásra jut Nardini, hogy saját karitatív nővérközösséget alapít.
1855 március 2-án Nardini rábízza a betegek, a szegények és az elhagyatott gyermekek gondozását két fiatal nőre, akik Szent Ferenc Harmadik Rendjéhez tartoznak. Ekkor született meg a Szent Családról Nevezett Szegény Ferences Nővérek szerzetestársulata.
1857-ben Nikolaus von Weis püspök megadta a rendi közösségnek az egyházi elismerést.
1862 január 27-én alig 41 évesen Nardini egy tüdőgyulladás következtében meghalt.
2006. október 22-én, a Speyer-i dómban, XVI. Benedek pápa megbízásából a München-i Friedrich Wetter bíboros boldoggá avatta, a „szegények atyjaként” tisztelt Paul Josef Nardini pfalzi papot, a rendünk alapítóját. Ez az első alkalom, hogy német földön kerül sor a boldoggá avatás szertartására. Kivételes ajándék egy rend életében, ha tagjai közül emelnek boldoggá valakit, méginkább ha a rend alapítóját.