Nővéreink a hivatásukról:

      Lúcia nővér a rend feloszlatása után hazament szülőfalujába, Homoródremetére, ahol imádkozó jelenléte áldás volt a falu számára. Az emberek számára lelki támasz volt mindvégig. Paphiány miatt csak havonta egyszer volt szentmise a kis faluban, de vasárnaponként a falu népe összegyűlt és Lúcia nővér vezette a közös imaórákat a templomban, felkészítette az elsőáldozókat, mindenkivel szemben segítőkész volt.                                                     M. Lúcia nővér, Márton Anna, (*1919, Fogadalom 1942)
                                                                                                                

„Az életem bármilyen nehéz is volt, ha újra is kellene kezdeni, akkor is vállalnám. A jó Isten kegyelme mindig, minden nehézségben elkísért. Hála mindenért az Istennek, és mindenkinek.” 
M. Nikoletta nővér, Máthé Berta, (*1920, Fogadalom 1942)



„Nagy öröm volt számomra, hogy nővér lehettem, mert nagyon vágytam rá. A jó Isten akarata volt, és Ő adott erőt, hogy mindvégig kitartsak.”
                                                                                                M. Pongrácia nővér, Simon Erzsébet, (*1921, Fogadalom 1947)
„Nagy ajándékot kaptam a jó Istentől, ez a hivatásom. Az első szeretetet, amellyel Ő megérintett, megőriztem, most is ugyanaz a lelkesedés, tűz van bennem, amikor imádkozom. Életemet csupa szeretetből a jó Istennek ajándékozom, és ráhagyatkozom.”
M. Ancilla nővér, Perkál Mária, (*1928, Fogadalom 1950)


„A jó Istennel való beszélgetésem kőzben, éreztem, hogy Ő azt mondja nekem: «Én választottalak téged!» Én egy egyenes választ akartam adni neki: «Uram, ha így van,én örökre a tied vagyok.»                 
                                                                                                          M. Armella nővér, Ladó Margit, (*1930, Fogadalom 1951)


„Az életem célja volt a hivatásom.”  
M. Skolasztika nővér, Baka Erzsébet, (*1929, Fogadalom 1956)




„Mint Mallerdsorfi ferences nővér feladatomat abban látom, hogy alapítónk, Boldog Paul Josef Nardini megbízását teljesítsem. Nardini atya mondja, hogy nekünk hirdetnünk kell a szegények számára az örömhírt a szeretet cselekedetei által. Itt, Romániában rengeteg lehetőség lesz a jővőben is ezt a küldetést végrehajtani.”
                                                                                                        M. Renate nővér, Elisabeta Meier, (*1942, Fogadalom 1966)


„Az alapítónk, Nardini személyében lenyűgöz engem az, hogy a keserű gyermekkori tapasztalatait – egy házasságon kívüli gyermek volt, akinek nem volt helye a saját családjában – ilyen nagy elkötelezettséggé tudta alakítani a szegények és hátrányos helyzetűek iránt. Ő meg volt győződve, hogy az evangélium örömhírét csak akkor hirdetheti, ha már a nagy anyagi szükséget, nyomort enyhítette. Ez azt jelenti számomra, hogy érzékennyé váljak az emberek különböző szükségeire, igényeire, és lehetőségeket keresve mellettük legyek a szükségben, segítve őket.”
M. Michaela nővér, Helene Haushofer, (*1948, Fogadalom 1973)




„Hivatásom annyit jelent, mint engedni, hogy általam az emberek megtapasztalhassák, megérezhessék Isten feltétel nélküli, ingyenes szeretetét. Nardini atyánktól való a következő idézet, amely nagyon hasonlóan kifejezi ezt: «Szeretet a mi életünk, szeretet a mi rendeltetésünk, a szeretet az egyetlen, amit Isten tőlünk kíván.»”
M. Tarzicia nővér, Török Edith, (*1967, Fogadalom 1994)



„Isten külőnleges, egyedi ajándékaként élem meg a hivatásomat. Szolgálhatok, segíthetek, tehetek valamit azért, hogy másoknak jobb legyen, szebb legyen a világ körülöttem.  Mindennapi találkozásaimban, a közösség és a szegények szolgálatában Isten eszköze lehetek, hogy embertársaim megtapasztalják az Ő személyes szeretetét. Ez a szolgálat az imából forrásozik.”
                                                                         M. Margit nővér, Boros Erzsébet, (*1970, Fogadalom 1994)




„Számomra ferences nővérnek lenni azt jelenti, hogy Isten az én életem központja, mindenek előtt igyekszem az Ő akaratát keresni, és Őt szolgálni a betegekben és a segítségre szorulókban.”
M. Kinga nővér, András Magdolna, (*1972, Fogadalom 1995)



„Számomra ferencesnek lenni, Nardini megkezdett művét folytatni időt jelent, időt szentelni elsősorban Szerelmemnek (Jézusomnak), a közösségemnek, az embereknek és mindazoknak, akiknek szükségük van arra, hogy a nekik ajándékozott idő által közelebb kerülhessenek Istenhez.”
                                                                                                      M. Fidelis nővér, Farkas Gabriella, (*1969, Fogadalom 1995)
„Nardini atya példája szerint az a feladatunk, hogy szolgáljuk Istent a körülöttünk levő kicsinyekben és elhagyatottakban szeretetben. Azt gondolom, hogy akkor tudom ezt a mindennapi szerzetesi életemben megvalósítani, ha akár küzdelmek közepette is mindennap Isten segítségével, Istennel együtt erre a szolgáló szeretetre törekszem.”
M. Erzsébet nővér, Bándi Irén, (*1967, Fogadalom 1996)
„Számomra a hivatás azt jelenti, hogy amikor Isten szeretete megérintette a szívemet, azzal válaszoltam rá, hogy szabadon, örömmel kimondtam, hogy életemet neked adom, Uram! Nardini atyánk munkáját folytatni, számomra Isten ajándéka és kegyelme, mert idős nővéreink kitartása, áldozata és odaadó szeretete nélkül én sem tudnám folytatni.”
                                                                                                           M. Pacifika nővér, Lőrincz Csilla, (*1974, Fogadalom 1996)


„Az én hivatásom egyre inkább elmerülni Jézus Krisztus szemlélésében, jelenlétében élni, és az Ő gazdagságából merítve, hitelesen érte élni és tevékenykedni.”
M. Kriszta nővér, Nagy Enikő, (*1970, Fogadalom 1996)



„Az én hivatásomat a szegény gyerekek tanításában látom; becsületben, igazságban, keresztény szellemben nevelni, ezáltal elősegíteni őket beilleszkedni a mai társadalomban.”
                                                                                                             M. Bonifácia nővér, Vajda Zita, (* 1971, Fogadalom 1996)
„Ferences nővérnek lenni az  Istennel való személyes  kapcsolat megélését, a rám bízott feladat teljesítését jelenti, a szeretet szolgálatban a  rászoruló emberek segítését, az idős beteg emberek ápolását, gondozását és elkísérését az Istennel való találkozásra.”
M. Rozita nővér, Péter Hajnal, (*1973, Fogadalom 1997)


„Nagyon megfogott Szent Ferenc egyszerűsége, az Istenhez való ragaszkodása. Ő vallotta: „Istenem és mindenem”; ez azt fejezi ki, hogy abszolút első helyet akart biztosítani élete minden pillanatában Istennek. Ferencnek példáját követve ezt jelenti számomra ferences nővérként élni.
Nardini atyánk, az Alapítónk is harmadrendi ferences volt, számára is Szent Ferenchez hasonlóan a legszegényebbek felpártolása volt a cél, nekem is ezt üzeni, hogy azokat segítsem és szeressem, akik legjobban rászorulnak támogatásunkra (lelki és anyagi szegénységben élő családok, gyerekek felpártolása) és a szeretet cselekedeteivel hirdetni az evangéliumot a világban.”
                                                                                                       M. Jácinta nővér, Lobonc Andrea, (*1974, Fogadalom 1997)



„Ferences nővérként élni számomra azt jelenti, hogy életemmel tanúságot teszek Istenről. Szeretném, hogy mindazoknak, akikkel találkozok, eszükbe jusson az Isten.
Nardini atya titka abban áll, hogy a szegényekben és a szenvedőkben meglátta azt, aki "megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés" (Iz 53,3). Őt szeretném követni én is, Isten áldásával és segítségével.”
M. Imelda nővér, Péter Mária, (*1975, Fogadalom 1998)



„Hivatásomnak érzem azt, hogy mélyítsem az Istennel való kapcsolatomat, és a Vele való élményeimből, tapasztalataimból merítve az Ő létét az emberek felé közvetítsem.”
                                                                                                        M. Leonetta nővér, Tóth Melánia, (*1978, Fogadalom 2001)


„Számomra a hivatásom azt jelenti, hogy minden nap kimondom Isten hívására az „Igent”, próbálok teljes éberséggel ráfigyelni a szavára, akaratára, kérve kegyelmét, hogy azt megtehessem. Arra kérem az Urat, hogy az emberek szolgálatában egyszerű, kedves, barátságos és együtt érző tudjak lenni.”
M. Antonetta nővér, Korodi Edit, (*1979, Fogadalom 2001)



„Örömet jelent számomra, hogy ferences nővér lehetek és, hogy ferences nővérként szolgálhatom a Jó Istent. Egy nagy ajándék számomra a Jó Istentől, hogy Boldog Nardini atyának megkezdett tevékenységét, művét, folytathatom én is, nővértársaimmal együtt ebben a világban.”     
                                                                                                            M. Tímea nővér, Bíró Filoména, (*1979, Fogadalom 2002)



„Isten iránt hála és öröm van a szívemben, hogy ferences nővérként szolgálhatom Őt és az embereket. Boldog Nardini atya megkezdett tevékenységét, és folytatását a mai világban úgy élem meg és arra törekszem nap mint nap, hogy egyszerűségben, szabadon, egészen jelen legyek ott, ahova Isten az elöljáróimon keresztül rendel.”
M. Márta nővér, Fejes Ildikó Katalin, (*1970, Fogadalom 2002)



„Nővéri hivatásom ajándék, Isten szeretetének jele életemben, aki meghívott az evangéliumi szerinti életre. Számomra ferences nővérnek lenni azt jelenti, hogy - válaszolva Isten hívására - Szent Ferenchez hasonlóan próbálom követni a szegény és alázatos Urat, tanúságot téve irgalmas szeretetéről embertársaimnak alapítónk, Nardini atya szellemében.”
                                                                                                      M. Andrea nővér, Nagy Apollónia, (*1980, Fogadalom 2003)




„Nardini atya nővéreként szeretném megélni egyszerűen, hogy milyen jó az Úr Jézustól szeretve lenni mindennap. Ugyanakkor törekedni az egy szükségesre és a jobbra, a szebbre a jó Isten segítségével.”
M. Rita nővér, Dobai Edit, (*1971, Fogadalom 2008)




"Számomra nagy ajándék, hogy az Úr meghívott ebbe a közösségbe. Szent Ferenc atyánk példájára egyszerűen és vidáman próbálok élni, mindig Istenre szegezett tekintettel.
Kérem az Úrtól azt a kegyelmet, hogy mutassa meg rajtam keresztül is minden egyes ember iránti végtelen szeretetét."
                                                                                                                 M. Beáta nővér, Szőcs Adél, (*1987, Fogadalom 2010)